Tuti Kori kerékpartúra Tiszasziget-Mélypontra

Kerékpártúra Tiszasziget-Mélypontra

Április 9-én, szombat délelőtt a kissé borús időben vidám gyereksereg gyülekezett az újszegedi Torontál téren, hogy a kisérőkkel együtt felpattanjon a drótszamarakra és eltekerjen a Tiszasziget közelében lévő Mélypont Emlékhelyre, amely 75,8 méterrel hazánk legmélyebb pontja.

Vezetőedzőnk, Tutrai Tamás indulás előtt ismertette a főbb szabályokat a csoportos kerékpáros közlekedést illetően, majd az újszegedi Tisza part töltését megcélozva tekerni kezdett a kis csapat. Az út során sárga virágokkal borított, hatalmas, hullámzó rétek mellett gurultunk el, nyuszik és őzek ugráltak a mezőkön és a szántóföldeken.

Szerencsére az eső elkerült bennünket, az egyetlen izgalmas esemény a 11 kilométeres út során Samó anyukájának, Betty-nek a felnitörése volt a biciklin, ami után műszaki mentést kellett gépkocsival Janinak (Anna apukájának) végrehajtania, hogy az üzemképtelenné vált kerékpárt és gazdáját kimentse szorult helyzetéből.

Kis idő múltán megérkeztek a vándorok az Emlékhelyre, ahol rávetették magukat a pogácsára, muffinra, rágcsálnivalóra és üdítőkre.

Gyorsan fogytak a finomságok, a gyerekek és felnőttek jóizűen fogyasztották a kitett ételeket-italokat. A nagyok közben pedig megvitatták a mindennapok történéseit, mint a múlt heti országgyűlési választások és az éppen zajló, felnőtt short-track világbajnokság, amelyen a mieink nagyszerűen szerepeltek a pénteki selejtezőkben.

A fiatal versenyzők közben a friss levegőn erőnléti edzést tartottak, 2 darab frizbi segítségével kergették egymást és a messzire szálló kerek sporteszközt. Szerencsére a mező nagy volt, így kedvükre kergetőzhettek, futkározhattak, ameddig a szem ellátott.

Időnként újabb és újabb nyulak és őzgidák bukkantak elő a nem is olyan nagyon távolban, pár pillanatig érdeklődve szemlélték a társaságot, majd továbbfutottak.

Az eldobott frizbi néha olyan helyre is ment, ahol fennakadt, különösen Dávidka dobásai után. Először egy fa magas ágai között akadt el (ekkor Marci apukája Sándor volt a megmentő), majd a pihenőhely nádtetejére is sikerült feldobni, ekkor Sándor és edző Tamás egyesült erővel piszkálta le egy „kis bot” segítségével.

A déli harangszó után elég csúnya előrejelzést mutattak az időjárás appok, ezért felkerekedtünk és szép nyugodtan hazakerekeztünk.

Tags: No tags

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *